Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYERMEKVÉDELEM ÉPÍTÉSBIOLÓGIAI ALAPOKON

Az építésbiológiai kutatásaink során világossá vált, hogy az egyes épületeken belül, lakásokon belül előforduló ártalmak sajnos a még kifejletlen immunrendszerű csecsemők, kisgyermekek esetében fokozott, a felnőttekénél jóval nagyobb kockázatot jelentenek. Tekintsük át tehát nagyon röviden, hogy melyek ezek a veszélyforrások:

I. Födémszerkezetek salakfeltöltése

Az 1870 és 1989 között megépült magyarországi lakások egy részében (tehát nem az összesben!) olyan salakfeltöltés került beépítésre a födémszerkezetekbe, amely több-kevesebb sugárzó anyagot, jellemzően az 238U (azaz urán) izotópot tartalmaz. Egyes helyeken -szerencsére nem mindenhol - ennek okán a gamma háttérsugárzás olyan mértéket ölt, ami meghaladja, vagy esetenként jóval meghaladja a lakossági gamma dózis határértéket. A salakok helyenként tapasztalható sugárzása arra vezethető vissza, hogy a magyarországi szénmezők közül kettőnél a gamma háttérsugárzás európai szinten, sőt világviszonylatban is igen magas volt.

A gyermeki szervezet fejletlen immunrendszere jóval kevésbé tudja kiegyenlíteni ezeket a káros hatásokat, mint a felnőtteké. Tartós besugárzás esetén (napi 8 óra, vagy ennél magasabb időtartamban, figyelembe véve a gyermekek hosszabb alvásidejét), ha például ezek a sugárzó mezők a gyermekszobában az ágy alatt, vagy annak közelében találhatók, sajnos jóval nagyobb a gyermekek rákos megbetegedésének kockázata.

 II. Radionuklidok

A baj azonban nem jár egyedül. Az ilyen salakfeltöltésekre gyakran épült párnafák és vakpadló közbeiktatásával szegezett parketta. A vakpadló jellemzően hézagosan lerakott deszkázat, így annak nyitott résein, majd az idővel összeszáradt parketta résein keresztül a salak kiporzik egy idő után és a szobában szaladgáló kisgyermek azonnal be is szívja ezt a láthatatlan, apró szemcsés, gyakran mérgező, rákkeltő vegyületeket tartalmazó port. A korábban említett 238 U, azaz urán izotóp bomlásából többféle anyag keletkezik. Az egyik bomlástermék (radionuklid) a 222Rn  azaz radon. A radon nem gamma, hanem alfa sugárzó anyag, amelynek rákkeltő képessége a gamma sugárzó urán izotópok hússzorosa!

Az igazán nagy gondot az okozza, hogy ezt a levegőnél nehezebb és a padlószint közelében szétterülő gáznemű anyagot a padlón csúszó-mászó kisgyermekek szívják be elsőnek.

Amennyiben a szülők dohányoznak, akkor a levegőben szálló dohányfüst egyik alkotója a PM10  vagy a még kisebb PM2,5  aeroszol részecskék letapadnak a gyermek, nemkülönben a felnőtt tüdejének nyálkahártyájára. Minden ilyen ponton egy-egy parányi mikrogyulladás keletkezik, amely így kaput nyit a 222Rn, azaz a radon számára, amely így már képes kötődni a tüdő kötőszövetéhez. A közvetlenül kötődő radon akár 40 hónap alatt képes tüdőrákot okozni, gyermekek esetében ez az idő akár jóval rövidebb is lehet. A gyermekek esetében leukémia, vagy agytumor is kialakulhat, amelynek a kialakulásához ilyen körülmények között szerencsétlenebb esetben akár egy év is elég lehet.

 

Mit lehet tenni ilyenkor? Az értelmes szülő megelőzi és nem pedig megvárja a baj bekövetkezését. A megelőzés alapja pedig épületbiológiai síkon a műszeres mérés és felderítés lehet.